Van-e élet a halál után. Úgy hiszem van. Számomra a halál egy olyan történés, amikor valami átalakul. „Meghal” valami, elmúlik, és ezzel egyidőben egy új szakasz kezdődik, vagy mondhatnám úgy is, hogy valami új jön létre. Az életben bekövetkező halál pedig hitem szerint átalakulás (vagyis „visszaalakulás”). Úgy gondolom „igazi lényünk, igazi valónk” egy energia-féle, hasonló lehet az áramhoz, és „le van kötve föli létünk során". De újra „kiszabadul, ill. felszabadul”, amikor „visszaalakulunk”, vagyis amikor megtörténik a halál, az átalakulás. (Ezen személyiségünk, "alakunk" és életünk, szakaszunk vége; és egy új szakasz kezdete, ami által ismét "felszabadul a teljes igazi valónk", és az ebben a szakaszban szerzett élményekkel, tapasztalatokkal, (módosulva) "megyünk tovább".
Sok hitvilág, ill. vallás mond olyan vagy ahhoz hasonló alaptételt, hogy földi valónk ösztönösen élni akar, egészen az utolsó pillanatig; és ez az erős ragaszkodás amiatt lehet, hogy „nem tudunk elengedni”. Ezt is meg kell tanulni, és tapasztalni, mint oly sok mindent. A változás, sokakat vonz, sokakat megrémít és félelemmel, aggódással tölt el. A bizonytalanság, a kétség, a várakozás…. nehéz. Minden olyan nehéz. Mindenkinek más a feladata, éppen ezért mindenkinek más a nehéz. Pont ezért feladat, megoldandó probléma. Nehéz a megértés, elfogadás, és elengedés, amit a felszabadulás hathat át….
Sokszor felvetették már nekem, hogy mindez csak önáltatás, önámítás lehet, nem gondolom-e úgy, hogy csak megnyugvás vagy éppen egy jó kapaszkodó eme eszme? Hisz mi van, ha nincs semmi a halál után? Mi van, ha nincs is „lelkünk, valónk”? Mindig azt mondom, hogy lehet. Minden lehetséges. Sose lehet tudni. Mindenkinek más hite, meggyőződése van, kinek igen erős (azt vallva, hogy minden porcikájában érzi amit hisz és mond), van, aki pedig kételkedik, és inkább a szorgos hétköznapokba menekül…. Ezért is hit, meggyőződés, mert nem biztos (vagy legalábbis nem tudjuk biztosan, pontosan, vagy éppen konkrétan; de a "tudománynak, biztos tudásnak" nevezett teóriák nagy része szintén meggyőződés, hiába mondják biztosan, hogy ez már bizonyítottan úgy van stb..... Minden csak valószínű, vagy éppen valószínűbb....
Átalakulás, változás, de sokszor várakozás…. Nehéz.
Sok hitvilág, ill. vallás mond olyan vagy ahhoz hasonló alaptételt, hogy földi valónk ösztönösen élni akar, egészen az utolsó pillanatig; és ez az erős ragaszkodás amiatt lehet, hogy „nem tudunk elengedni”. Ezt is meg kell tanulni, és tapasztalni, mint oly sok mindent. A változás, sokakat vonz, sokakat megrémít és félelemmel, aggódással tölt el. A bizonytalanság, a kétség, a várakozás…. nehéz. Minden olyan nehéz. Mindenkinek más a feladata, éppen ezért mindenkinek más a nehéz. Pont ezért feladat, megoldandó probléma. Nehéz a megértés, elfogadás, és elengedés, amit a felszabadulás hathat át….
Sokszor felvetették már nekem, hogy mindez csak önáltatás, önámítás lehet, nem gondolom-e úgy, hogy csak megnyugvás vagy éppen egy jó kapaszkodó eme eszme? Hisz mi van, ha nincs semmi a halál után? Mi van, ha nincs is „lelkünk, valónk”? Mindig azt mondom, hogy lehet. Minden lehetséges. Sose lehet tudni. Mindenkinek más hite, meggyőződése van, kinek igen erős (azt vallva, hogy minden porcikájában érzi amit hisz és mond), van, aki pedig kételkedik, és inkább a szorgos hétköznapokba menekül…. Ezért is hit, meggyőződés, mert nem biztos (vagy legalábbis nem tudjuk biztosan, pontosan, vagy éppen konkrétan; de a "tudománynak, biztos tudásnak" nevezett teóriák nagy része szintén meggyőződés, hiába mondják biztosan, hogy ez már bizonyítottan úgy van stb..... Minden csak valószínű, vagy éppen valószínűbb....
Átalakulás, változás, de sokszor várakozás…. Nehéz.
*****
Egy kis "emlék ill. megemlékezés". Mami kedvenc itala:
Ezt a dalt nagyon sokat játszották anno a Kossuth Rádióban (azt hallgattuk mindig). De jó pár évig rendszeresen (azt hiszem talán minden nap....). Mami mindig elsírta magát rajta, bizonyos okok miatt (kis családszéthullás, valamint erősen jellemző volt a dal szövegének néhány szomorú része rám, ill. a család "maradékára", meg a helyzetre.... szóval volt min sírni....):
Katona klári - Jajj, de jó a habos sütemény:
Én itt megkérem a nénit, megkérem a bácsit,
Ha kicsit kíváncsi,
Hogyan él a Babszika, az árva lány,
Figyeljenek jól reám, panaszaim előadom én.
Kérem, nekem nincsen pénzem,
Moziba se járok, mint a többi lányok,
És ha nekik a kezükbe torta van,
Azért sírom el magam, mivel ahhoz sose jutok én.
Jajj, de jó a habos sütemény,
Mogyoró van az ő tetején.
Ilyet én nem kapok, s ha ezért zokogok,
Tudom, sajnálnak az angyalok.
Nekem nincs apukám, anyukám,
Csak egy fél kifli az uzsonnám,
S közben jó édes krém illata száll felém,
Jajj, de jó a habos sütemény.
Nekem nincs apukám, anyukám,
Csak egy fél kifli az uzsonnám,
S közben jó édes krém illata száll felém,
Jajj, de jó a habos sütemény.
Ha kicsit kíváncsi,
Hogyan él a Babszika, az árva lány,
Figyeljenek jól reám, panaszaim előadom én.
Kérem, nekem nincsen pénzem,
Moziba se járok, mint a többi lányok,
És ha nekik a kezükbe torta van,
Azért sírom el magam, mivel ahhoz sose jutok én.
Jajj, de jó a habos sütemény,
Mogyoró van az ő tetején.
Ilyet én nem kapok, s ha ezért zokogok,
Tudom, sajnálnak az angyalok.
Nekem nincs apukám, anyukám,
Csak egy fél kifli az uzsonnám,
S közben jó édes krém illata száll felém,
Jajj, de jó a habos sütemény.
Nekem nincs apukám, anyukám,
Csak egy fél kifli az uzsonnám,
S közben jó édes krém illata száll felém,
Jajj, de jó a habos sütemény.
*****
Kedvenc (és jól bevált) süteményeink; alapvetően a "Sima" Krémes; porcukor nélkül a tetején!!!; Francia krémes (ennek két fajtája van, valami mázas tetejű, és csokis tetejű. Mindkettő kedvenc volt ill. ma is az, de a sima krémes.... nyami. És a tésztás natúr teteje..... Nálam az a fő nyerő!!); Kókusz golyó (milyen retro süti, mégis még mindig sláger); Piramis; és a fánkok (mindenféle fánk, a "simától" kezdve az Eklerig, avagy Eckler, Képviselő fánk stb....); valamint Gesztenyepüré, Somlói Galuska, Arany Galuska, (Tiramisu, csak másoknál ettem egyszer-egyszer...), császármorzsa, oroszkrémtorta, Túrós lepény vagy pite, vagy rétes (vagy az ég tudja, hogy mi....); valamint a káposztás rétes. Tehát a főfők. De természetesen minden túrós, csokis, habos, mézes, lekváros, sós, sajtos, húsos, kókuszos, gyümölcsös (akár zöldséges is), vaníliás, mákos, diós, kávés stb.... tortát, süteményt, édességet, nyalángságot szerettünk. Legyen édes, sós, keserű, savanyú.... Nemigen volt olyan, ami ne fogyott volna el nálunk.... :-) Repeta ritkán volt. Mint a menzán. Ami finom, abból elvétve lehetett csak repetázni....
Kedvenc (és jól bevált) süteményeink; alapvetően a "Sima" Krémes; porcukor nélkül a tetején!!!; Francia krémes (ennek két fajtája van, valami mázas tetejű, és csokis tetejű. Mindkettő kedvenc volt ill. ma is az, de a sima krémes.... nyami. És a tésztás natúr teteje..... Nálam az a fő nyerő!!); Kókusz golyó (milyen retro süti, mégis még mindig sláger); Piramis; és a fánkok (mindenféle fánk, a "simától" kezdve az Eklerig, avagy Eckler, Képviselő fánk stb....); valamint Gesztenyepüré, Somlói Galuska, Arany Galuska, (Tiramisu, csak másoknál ettem egyszer-egyszer...), császármorzsa, oroszkrémtorta, Túrós lepény vagy pite, vagy rétes (vagy az ég tudja, hogy mi....); valamint a káposztás rétes. Tehát a főfők. De természetesen minden túrós, csokis, habos, mézes, lekváros, sós, sajtos, húsos, kókuszos, gyümölcsös (akár zöldséges is), vaníliás, mákos, diós, kávés stb.... tortát, süteményt, édességet, nyalángságot szerettünk. Legyen édes, sós, keserű, savanyú.... Nemigen volt olyan, ami ne fogyott volna el nálunk.... :-) Repeta ritkán volt. Mint a menzán. Ami finom, abból elvétve lehetett csak repetázni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése