




Tényleg aranyos, és egyetértek tesómmal abban a felismerésben, hogy Alan-t ill. egy "álmot" könnyebb szeretni, mint egy húsvér embert, aki megbánt, fájdalmat okoz(hat).... Bár ez az élet velejárója és rendje, mégis ha lehet mi ezt kikerülgetjük... Viszont a fájdalom, melankólia, és kis boldogtalanság mégis elkerülhetetlen számunkra is, hiszen soha nem teljesülhet álmunk. Vagy ha mégis, biztos, hogy hiba csúszik a dologba, és minden elromlik... Ez az ördögi kör.
Ráadásul Alan mindig olyan szerepeket választ, amiben vagy meghal, vagy szomorú a vég, ill. egész végig boldogtalan és szenvedés van. Talán az Értelem és érzelem még elmegy a többi filmjéhez képest, hiszen ott végül összejön a szeretett nővel. De számomra mégis nagyon szomorú, hisz a főhősnő nem őt akarta... Tehát minden szerepében, minden történetben, amiben feltűnik, van valami szomorú, valami élet-szagú.... sőt túl élet-szagú.
Tesómmal jobban szeretjük a csöpögős, nyálas filmeket, történeteket. És hogy miért? Mert az élet éppen elég nekünk.
A magasröpt, és elgondolkodtató sztorik is kellenek néha, de nekünk nagyon módjával. Alan
filmjei és munkássága viszont kikerülhetetlenné teszi, hogy találkozzunk az "élettel". Milyen irónikus. Ő csak egy elérhetetlen idealizált álom ami nem bánthat, mégis általa szembekerülünk fontos kérdésekkel, melyeket igyekszünk kikerülni, vagy olyan témákkal szembesülünk, melyeket nem vagyunk hajlandók elfogadni, vagy tudatosítani... Tehát elkerülhetetlen megélni a fájdalmat, érzelmi problémákat.... Ez van.
Alan mindenesetre kedves, és persze én magam is kedvelem és szimpatikusnak tartom. Csodálatra méltó, hogy oly hosszú évekig kitartott kedvese, Rima Horton mellett. Állítólag jól el vannak. Kívánok nekik sok boldogságot, Alan-nak pedig nagyon hosszú és boldog életet.
Sok örömet, boldogságot, sikerekben és elégedettségben éljen kedves Alan Rickman!
*** Szeretünk Alan! ***
Ráadásul Alan mindig olyan szerepeket választ, amiben vagy meghal, vagy szomorú a vég, ill. egész végig boldogtalan és szenvedés van. Talán az Értelem és érzelem még elmegy a többi filmjéhez képest, hiszen ott végül összejön a szeretett nővel. De számomra mégis nagyon szomorú, hisz a főhősnő nem őt akarta... Tehát minden szerepében, minden történetben, amiben feltűnik, van valami szomorú, valami élet-szagú.... sőt túl élet-szagú.
Tesómmal jobban szeretjük a csöpögős, nyálas filmeket, történeteket. És hogy miért? Mert az élet éppen elég nekünk.
A magasröpt, és elgondolkodtató sztorik is kellenek néha, de nekünk nagyon módjával. Alan

Alan mindenesetre kedves, és persze én magam is kedvelem és szimpatikusnak tartom. Csodálatra méltó, hogy oly hosszú évekig kitartott kedvese, Rima Horton mellett. Állítólag jól el vannak. Kívánok nekik sok boldogságot, Alan-nak pedig nagyon hosszú és boldog életet.
Sok örömet, boldogságot, sikerekben és elégedettségben éljen kedves Alan Rickman!
*** Szeretünk Alan! ***
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése