Retró dolgok (Kaják, italok, egyéb cuccok stb....) nosztalgia, retro, visszaemlékezés II.

A Retro kaják ill. régi dolgok felelevenítésének folytatása:

(Katt a képekre a nagyobb méretért)

Egyéb kaják, husik, tejtermékek, italok:

Mirelite mélyfagyaszott termékek. Emlékszem milyen nagy szám volt, ritka volt, hogy fagyasztott dolgott vettünk (sőt). Másoknál láttam néha és volt egyfajta egyedi illata, amikor a fagyasztóból kivették. Nagyon jó volt. És bár fél óra volt legalább amíg elkészült (sőt előtte elő kellett venni olvadni kicsit), de fincsi volt. A jellemző eszkimo emblémára ma is megindul a nyálelválasztásom....):

A Bélszínroló: favorit. Mindig is szerettük, és nem lehet megunni. A fasírozottak, húsgombócok és egyéb panírozott, vagy sima félkész, fagyasztott dolgok isteniek. A Mirelite Bélszínrolónál számomra nincs jobb. Több márkájú bélszínrolót is kipróbáltam, de a régi jó Mirelite az abszolut győztes nálam.

A Hortobágyi húsos palacsinta ma már egészen más, mint amilyet én anno ettem. Még 10 éve (és talán 5 éve is) lehetett kapni a keletinél lévő Húspalotában (ami azóta már rég megszűnt), olyat, amihez szoktam. Lehet, hogy nem az az igazi, de nekem az, mert azt szoktam meg. Az igazi Hortobágyi húsos palacsinta nekem olyan, hogy a tölteléke hasonló hús, mint a bélszínrolóé (pépes isteni ízű hús vagy töltelék, semmi darabka vagy mócsing nem volt benne), a töltelék egy vékony palacsintatésztába van (volt) csomagolva méghozzá téglalap, vagy négyzet formára, és ez az egész be van panírozva szépen. Bundás volt az egész. Félkész termék volt, gyanítom, de isteni finom volt. Már nem tudom, hol lehet kapni olyat. A tölteléknek, meg egyáltalán az egésznek köze nincs ahhoz, amit megszoktam és Hortobágyihúsospalacsinta címszó alatt ettem...... Ez van.... A Mirelite Húsos palacsinta egyszerűen borzalmas (végül is finom, de nem az, amit régen kaptunk, ettünk, vettünk.... Köze nincs ahhoz, amit keresek. Olyan ez, mintha Túró Rudit akarnék enni, de helyette Karamellás pudingot kapnék. Finom, szeretem azt is, de ha Túró Rudira számítok, nagyot csalódok, és mint Túró Rudi, megbukik a Karamellás puding. Egyszerűen mert nem Rudi....) Tehát a Mirelite is olyan, mint a többi, amit felleltem: számomra sima palacsinta hússal.... Ennyi.:

A régi tejtermékek és emblémák. Mennyi emlék. (1 liter jó öreg zacskós tej, 10db zsömle. A napi megszokott bevásárlás.... A tejet sokszor úgy ittuk, hogy kiharaptuk a zacskó csücskét, és öntöttük a szánkba, vagy szopogattuk :-) guszta volt. De elvoltunk vele.... A dobozos iskolatej és iskolakakaó, vagy csokistej, vagy csokis ital.... A szívószálat beleszúrtuk, és ittuk. Nem ráztuk fel mindig, és a kakaó sűrűje ott volt a doboz alján. Nagyon finom volt azt külön kinyalakodni....):

Ami megédesíti a tejet (vagy bármi mást). A jól bevált cukrok, édesítők. Rég látott és használt termékek, csomagolások:

Mackó sajt, Medve sajt, Derby és még több retro sajt:




A régi Tejfel vagy Tejföl:

Vajak (Teavaj volt a legtutibb. Még önmagában is ettük olyan finom volt. Vastagabban kentük meg a kiflit vagy zsömlét, mint maga a zsemle.... az volt az igazi.):

Krémtúró; Vaj, péksütik, "régi jó kifli" (letekerhető volt, az íze is egyedi volt, de ezt akkor még nem tudtuk, mert magától értetődő volt. Az utóbbi években derült csak ki igazán, hogy milyen nagy hiányt okoz annak a finom letekerhető "hámozható" kiflinek az eltűnése); vajas kifli, tejes kifli, vizes kifli....; Joghurtok, tejszín, túróhab, tejszínhab, joghurthabok...:



Fagyiporok; fini roll jégkrém; pudingpor, :

Tallér, vagy ostya (Kedvencem a sajtos tallér volt, hamar elfogyott és sose volt elég. Bár nekem soha semmi nem volt elég. Most se....); a jó öreg Ropi, avagy Sós pálcika. Ezek a ropogós finomságok ma már a sós (vagy sósnak mondott sótlan-natúr) mellett szezámmagos és sajtos változatban is vannak, ill. talán még egyéb ízesítésűek is fellelhetők. De az anno jól bevált fapados Ropogós elnevezésű Nógrádi Ropi a legfinomabb (ízlelőbimbóim ítélete szerint még ma is, pedig már sokat változott a minősége ennek is), és valahogy minőségibb számomra az összes többinél. Az íze mindenképp, és a csomagolás pedig a régi érzések-élmények kavargatója....; és a Ropik mellett a kis ropogós sós perecek is nagyon ízletesek és evésre hergelnek.....; a puffassztott csodák közül a kukoricapehely ami csak egy ízben volt kapható (egy márka, de hogy milyen márkájú?...), szintén nagyon finom volt. A fogunkra ragadt, így evés közben ill. után kézzel tologattuk a fogunkról, -mellöl, -alól, -felöl.... a magát nyállal megszívótt pufit. Gyér csomagolás, minden fapados volt itt is, de az íze szintén egyedi és örökzöld volt (paprikás és mogyorós ropogós pufi-csoda volt még nagyon menő a "natúr" mellett, de ez már jóval később...):

Chips-ek ("csipszek", burgonyaszirmok). Alapvetően csak "sima" burgonyaszirom volt sokáig (jó zsíros, a mai márkásaknál jóval zsírosabb és állagra is valahogy másabb), majd jött az ízletesnél ízletesebb rágcsálnivalók kínálata. A Pom-Bar isteni finom volt, és hatalmas újdonság (jó drágán, így sokszor csak vendégségben lakmároztam belőle), és a Chio chips szintén klasszikus, mert a "márkás" és "újdonságnak számító" chipsekhez tartozik:

Traubi avagy Traubisoda (jaj, de fini volt. hány vacsorán volt ilyen.... te jó ég.):

És ha már Traubi akkor a Márka és Sztár se maradhat ki (Emlékszem általános iskolában néha ebédkor kaptunk ivólevet. Az alján ott maradt a "száráazanyag". Néha nem kavartuk fel a kancsót, hanem benyeltük úgy a kancsónyi piát, ha a tanár nem látta - no meg a konyhás - az is jó volt): :-) Sztár üdítő (emlékszem, tele volt ilyen üvegekkel a padlás):

Sió gyümölcslé (ez bizony luxus volt anno, mint ahogy sokminden. Legalábbis nekünk. A gyengébbek kedvéért normálisan lehetett volna inni, de mi mindig a szánkkal téptük. Ha meg rendeltetésszerűen haszáltuk, és a szívószálat a megjelölt lukba nyomjuk, hát.... szétlötyögött. Nyaltuk magunkat, hogy ne vesszen kárba a lé.... szép látvány volt....):

A régi jó Coca-Cola (örökzöld számomra Always Coca-Cola): /Emlékszem az egyik panelházas mini ABC-ben a suli előtt lehetett kapni Fehér kólát. Ugyanolyan íze volt mint a sima kólának (szóval nem márkátlan kóla íze volt, hanem nagyon is finom kóla volt), csak kinézetre olyan volt, mint a szóda. Gondolom a szinezék hiánya miatt. De hogy mi volt a márkája??? 0,3dl-es kiszerelésben volt. Vettünk párszor, de aztán annyi....). A Coca-Colára hamar rászoktam. (Viszonylag. Mivel kívántam, és akartam, de nagyon ritkán kaptam. Csak ünnepnapokon. És akkor ugye mások is ittak belőle. Nem irígy vagyok, csak szomjas.) Később nagy sírások és veszekedések árán bevezetődött, hogy hétvégén egy üveg üdítő (természetesen Coca-Cola volt a választásom). Majd 1 üveg már nem volt elég, ekkor 2 üveg hétvégén (de jóidőnek kellett eltelnie), majd még több keserves sírás és szenvedés után hétközben is 1 üveg engedmény. Ezt követte (pár év alatt), hogy minden nap üdítő (ált. Cola, de néha Sprite, ill. Fanta). Majd kialakult egy rendszer. A Coca-Cola Light jobban ízlett (mert a szacharint már gyerekkoromban is szerettem, a folyékony szacharint néha önmagában benyakaltam kiskoromban :-) és a mellékíze nagyon bejött), így a "fő fogások" otthon Coca-Cola Light (néha kis Sprite); család többi tagja: Fanta és "sima" Coca-Cola. De jó ideig meg kellett szenvedni, hogy ilyeneket ihassunk. (Ma is aranyára van):

Pepsi Cola (volt, hogy ilyet kaptunk, hát.... nem Coca-Cola, de megittuk. Mondjuk, ha meghívnak rá, ma is legyűröm, de ha Én választhatok, akkor Coke!):

Kávék (a narancssárga Otthon kávé. :-) Mindig ilyet vettünk emlékszem. Néha Omniát, de mindig a legolcsóbbat általában. De az Otthon a narancssárga kiszerelésben volt a legáltalánosabb és legjellemzőbb nálunk.) Emlékszem nagyszüleim szokása volt, hogy bevásároltak egy csomó kávét (védőgázas, ami eláll), de a legolcsóbbat; és azt vitték az orvosnak pénz helyett. Ez egy nagy szokás volt emlékszem....):

Teák (Lipton, ComPack-os termékek stb...).



Bambi, a régi jó Citromlé, Erdeigyümis szörpi...; Narancsital:

Nutrasweet (nálunk alap volt a diabetikus termékek egy része, cukorbetegség jelenléte miatt a családban; szacharin, tablettás, folyékony, por - önmagában és ettem, ittam belőle nem is keveset gyerekkoromban, annyira ízlett - cukorbetegeknek készült cukorkák kekszek, csokik, nápolyik.... Mind egy narancssárga körrel voltak jelölve a csomagoláson az ilyen termékek....); Plussz pezsgőtabletta (Egerszegi Krisztivel hirdették anno):

Kellogg's Corn Flakes (első külföldi, márkás reggelim, fini zabpehely, vagy kukoricapehely, ki hogy tanulta, kinek hogy rögzült... Finom, és olyan "nyugat-érzést" adott):

Mustárok, Kechup vagy "kecsap, kecsöp" :-) (Ha mustár vagy kechup, akkor virsli. Ma már vízíze van a virsliknek - legalábbis szerintem - és a krinolin, kolbász, párizsi (vagy parizel) és társai sem olyanok, mint a régi felvágottak, husok, párizsik, virslik, lecsókolbik, stb.... Állítólag nagyon kommersz, sőt annál is rosszabb szokás, hogy virslit esznek a legtöbben újévkor. Hát.... Én nem ennék mást. Nekem megfelel a jól bevált virsli, mustárral kechuppal, bár a régi jobb volt. Ennek a kedves szokásnak sem olyan a hangulata sem - nemcsak az ízvilága - de hát ez van...):

Pick szalámi, ill. termékcsalád; egyéb husik, kaják (emlékszem a piacon lehetett kapni olyan zala-felvágottat, amit iskolásoknak árultak. Volt kockás mintás, meg olyan párizsi, aminek arca volt. Mosolygós arcú iskola zalafelvágott. És az íze is isteni volt. Bár minden parizelnek, párizsinak (virsli, krinolin, szafaládé, kolbász, szalámi, egyéb mindenféle hús....) isteni íze és illata volt.Ma már a drága husok is furcsák.... Összehasonlíthatatlan a régi időkével... (Szóval nem csak a régi család, régi emberek, régi élet hiánya csüggeszt...):

Konzervek, tartós termékek, kész- félkész kaják: