2008. július 27., vasárnap

Régi emlékek - Mozizás, családi-nap tartás :-)

Mission: Impossible

Csak a Mission: Impossible (vagyis az első rész) létezik számomra. Valamint a sorozat. :-) Mekkora volt….. Fúha, tesómékkal néztük meg annak idején a moziban, és már a főcímzenéje is teljesen lázba hozott…. A mozi után majdnem elsírtam magam (mint aki még soha nem látott jó filmet, vagy egyáltalán filmet) :-) és ez majdnem így is volt. Évente, kétévente egy film ha volt (ill. moziba ha eljutottunk). Kegyetlen volt. Nemhogy egy jó filmet láthattam, hanem még McDonald’s-ba is mentünk utána. Egy full szabadon választott menü, azon felül desszert (csíkos fagyi), shake, és egy plussz szendvics, mert nem volt elég. És az egész hangulat…. Sokáig visszaemlegettem, és emlékeztem rá…. És persze még ma is… felejthetetlen volt. Álomnap volt. :-)))))))

Később bármikor megláttam a Mission: Impossible klipjét, vagy meghallottam (vagy hallom) a dalát…. Ismét feltörnek az emlékek, és ugyanazzal a hévvel és izgalommal vagyok képes ma is hallgatni Adam Clayton & Larry Mullen betétdalát. A videoklipet is meg-megnézem a mai napig is. :-) Ez van… Kocka vagyok, nekem már nem tudnak jobbat csinálni. Nincs az a látvány, az a technika, az a lehengerlő sztori stb… ami felül tudja múlni mindazt, ami nálam már örökre etalon marad. Biztos a régi érzések és élmények is belejátszanak, de alapvetően az emberek többsége (vagy legalábbis jó része) a „saját korát” és az „ő idejében” megalkotott dolgokat tartja ált. alapnak, és az áll közel hozzá. Hát, én is ide tartozom. :-))))

Nagy kedvencem a filmből (meg amúgy is) Henry Czerny. Alapvetően minden szereplőt imádtam (és imádok a filmből – bár Tom Cruise nem a szívem csücske, de ebben a filmben még bőven elvagyok vele).

A Batman első részét is moziban láttam. Jaj, nagyon gyerek voltam még. Mekkora újdonság volt emlékszem…. Dunkin’ Donuts-ba mentünk az egyik mozizás után. De klassz volt. Az is úgy eltűnt az országból, mint a Wendy's. És mi maradt? Hát mi egymagunk. :-() Ciki. Azért itt van a McDonald's még... (Csak ugye már az se olyan, meg hát....) Még egy kis műanyag Batman-bábut is kaptam, emlékszem. Nagyon menő volt, és sokmindenkinek volt (kb. mint a műanyag-cumi őrület).... :-)))))

Fikázzák Jack-et (Jack Nicholson, mint Joker), meg az egész filmet. És fellegekbe emelik a szétbarmolt új Batman-filmeket, pedig azok nem is Batman filmek. Csak sima filmek…. A Batman-nak pont az volt a lényege, amiket kivettek belőle, és attól volt Batman-film, ami miatt ócsárolják sokan. Én megértem, hogy nem mindenkinek jön be, de akkor az ne nézze. Én se nézek olyat, ami nem tetszik. Nem ez a normális? Lehet, hogy nem…. Na, mindegy. Az "új filmek" sima akciófilmek, és közük nem sok, annyi sincs a Batman-hez. Ez van. (Heath Ledger-t egyébként nagyon szeretem /nem csak szerettem, most is/, de nekem Jack a Joker. Ez van srácok. Jack zseniális. Imádom. Michael Keaton-t is, és a többiek is....)

Szóval a Batman után is nagy kajázás volt, és hatalmas élmény-megélés. :-))))))))

A Dunkin’ Donuts-nak is annyira jó hangulata volt. Beültünk, dőzsöltünk, jókat rötyögtünk, majd mikor kimentünk, legatyásodtunk (persze nem azért mert annyit ettünk volna, hogy szétrepedt rajtunk a ruha, hanem ugye….) De van, ami megéri. Hát nem megéri valamire (sokat) áldozni, amit az ember sok év múlva is visszaemleget mosolyogva, és boldogan, őszinte örömmel emlékezve? De sirály volt. :-)))))